Nem a te dolgod volt mindenkit megmenteni.De tudom, hogy próbáltad.Mert mindig hittél abban, hogy a szeretet elég erős ahhoz, hogy begyógyítsa mások sebeit.Hogy ha elég türelmes vagy, ha elég jót adsz, akkor senki sem fog bántani.Csakhogy a világ nem mindig ilyen.Van, amikor hiába adsz, csak elvesznek.Hiába szeretsz, csak kihasználnak.És hiába tartod mások lelkét a tenyeredben, a tiéd közben lassan széttörik.Tudom, milyen érzés, mikor csendben omlasz össze, miközben mosolyogsz.Mikor mindenki támaszának látnak, de senki sem kérdezi, te kire támaszkodsz.Mikor már nem tudod, hogy te segítesz másokon,vagy csak elbújsz a saját fájdalmad elől, miközben mindenkit menteni próbálsz.De eljött az idő, hogy elhidd:nem kell mindenkit megmentened.Nem kell minden vihart egyedül átvészelned.Nem kell erősnek lenned, ha épp összetörsz.Mert te is ember vagy.Egy gyönyörűen érző lélek, aki megérdemli a pihenést, a békét, a szeretetet – nem csak adni, hanem kapni is.Megérdemled, hogy most magadért élj.Hogy ne csak túlélj, hanem lélegezz.Hogy ne mindenkiért, hanem végre önmagadért legyél itt.Nem a világ súlyát kell cipelned.Csak a saját szívedet — finoman, szeretettel, türelemmel.Mert kedves Énem…nem a te dolgod volt mindenkit megmenteni.De a te dolgod az, hogy most végre megmented önmagad. 🌷💫