Aznap este Simon sokáig nem tudott elaludni.Az ablakon beszűrődő holdfény különösen ragyogott, mintha apró csillagok táncolnának benne. Ahogy lehunyta a szemét, halk csilingelést hallott.Csing… csing… csing…– Simon… – suttogta egy kedves hang.A kisfiú kinyitotta a szemét.Az ablakpárkányon egy apró tündér ült. Szárnyai ezüstösen csillogtak, hajában hóvirágok díszlettek.– A nevem Harmatka. Nagy szükségünk van rád.– Mi történt? – kérdezte Simon.– A Hóvirágok Birodalmában baj van. Eltűnt a Tavasz Fénye.Mielőtt Simon bármit mondhatott volna, a tündér finoman megérintette a kezét.A szoba eltűnt.Simon egy hatalmas erdő közepén állt.Az öreg fák ágairól apró lámpások lógtak, mindenhol virágok nyíltak, a levegő mézillatú volt.A fatörzsek oldalában apró házikók bújtak meg.Mindenhol nyulak, mókusok, rókák és tündérek sürögtek-forogtak.Csak valami mégis hiányzott.Senki sem nevetett.– Miért ilyen szomorú mindenki? – kérdezte Simon.Egy öreg nyúl lépett elé.– Régen minden hajnalban felragyogtak a hóvirágok. Azok őrizték a Tavasz Fényét. De három nappal ezelőtt kialudtak.– És ha nem gyulladnak ki?– Akkor örökre itt marad a tél.Simon körbenézett.A hóvirágok valóban lehajtott fejjel álltak.– Tudom, ki segíthet! – kiáltotta Harmatka.A tó felé indultak.A víz olyan sima volt, mintha tükörből készült volna.Egyszer csak egy rózsaszín tavirózsa lassan ringatózni kezdett.A virág közepén egy apró egérke ült.A hátán kis hátizsák volt, kezében egy levélből hajtogatott evező.– Szervusztok! Én Palkó vagyok.Simon elmosolyodott.– Hát te mit csinálsz itt?– Utazó vagyok! Bejártam már minden tavat és patakot.– Akkor biztos tudod, hová tűnt a Tavasz Fénye!Az egérke elgondolkodott.– Láttam valamit az Éneklő Mocsár felé… de oda senki sem mer bemenni.– Miért?– Mert ott lakik a Köd.Másnap útnak indultak.Az erdő egyre sötétebb lett.A madarak elhallgattak.A köd lassan körülölelte őket.Simon már alig látta a kezét.– Ne félj! – szólt Harmatka.– Fogjuk meg egymás kezét!Így is tettek.Simon egyik kezével a tündért, másikkal az egérkét fogta.Lassan haladtak előre.Egyszer csak halk sírást hallottak.A köd közepén egy kis róka kuporgott.– Elvesztem…– Már nem vagy egyedül – mosolygott Simon.Kézen fogta.Abban a pillanatban a köd egy kicsit ritkulni kezdett.Ahogy továbbmentek, egy mókus ült egy faágon.Reszketett.– Leesett az összes mogyoróm…Simon és Palkó összeszedték neki.Újabb fénysugár jelent meg.Nem sokkal később egy nyuszi sírdogált.– Elvesztettem a virágomat…A tündérek együtt keresték vele.Amikor meglett, az egész erdő egy árnyalattal világosabb lett.Simon ekkor csodálkozva kérdezte:– Észrevettétek?– Mit?– Mindig akkor lesz világosabb, amikor segítünk valakinek.Harmatka elmosolyodott.– Kezded érteni.Végül megérkeztek egy tisztásra.Ott állt egyetlen hóvirág.Sokkal nagyobb volt, mint a többi.Szirmai azonban zárva maradtak.Mellette feküdt egy apró, aranyló kristály.Simon felemelte.Semmi sem történt.– Nem működik… – sóhajtott.Ekkor megszólalt egy nagyon öreg bagoly.– A kristály nem varázslatból él.– Hanem miből?– Jóságból.Simon körbenézett.Eszébe jutott a kis róka.A mókus.A nyuszi.Az egérke.A tündérek.Mindenki, akinek segítettek.Mosolyogni kezdett.– Már értem.Óvatosan a hóvirág közepébe helyezte a kristályt.Abban a pillanatban vakító, aranyló fény áradt szét.A hóvirágok egyszerre nyílni kezdtek.A lámpások még fényesebben ragyogtak.A fák levelei újra kizöldültek.A madarak dalra fakadtak.A rókák táncoltak.A nyuszik ugrándoztak.A mókusok makkot dobáltak a levegőbe örömükben.Az apró tündérek virágszirmokat szórtak Simon fölé.Harmatka odarepült hozzá.– Tudod, mi volt a Tavasz Fénye?Simon megrázta a fejét.– Nem egy kristály.Nem egy virág.Hanem minden kedves tett, amit egymásért teszünk.Ha az emberek elfelejtenek segíteni, a világ egy kicsit mindig sötétebb lesz.De ha szeretettel fordulnak egymás felé……akkor újra kivirágzik.Simon lehunyta a szemét.Amikor újra kinyitotta, már a saját ágyában feküdt.Az ablakon át besütött a reggeli nap.Az éjjeliszekrényén pedig ott feküdt egyetlen apró hóvirág.Simon elmosolyodott.– Akkor ez nem is álom volt…És valahol, nagyon messze, az erdő mélyén Harmatka, Palkó, a nyuszik, a mókusok és a rókák már a következő kalandra készülődtek.