Sokan azt gondolják, hogy egy könyv megírása a legnehezebb része az egész folyamatnak. Én is ezt hittem. Aztán elkezdődött a kiadás. Hirtelen egy teljesen új világba csöppentem. Olyan fogalmakkal találkoztam, amelyekről korábban nem is hallottam. Javítások, korrektúrák, illusztrációk, tördelés, borítótervezés, szerződések, határidők… Minden egyes lépés új kihívást jelentett.Voltak napok, amikor úgy éreztem, hogy túl nagy fába vágtam a fejszémet. Megfordult a fejemben, hogy talán nem is nekem való ez az egész. Hiszen egy könyv nem attól készül el, hogy valaki leír egy történetet. A háttérben rengeteg ember munkája és számtalan apró döntés áll. Közben megtanultam türelmesebbnek lenni. Megtanultam segítséget kérni. És azt is, hogy nem baj, ha valami elsőre nem tökéletes. Aztán elérkezett az a nap, amikor először a kezembe foghattam a saját könyvemet. Nem tudom szavakkal visszaadni azt az érzést. Egyszerre voltam büszke, meghatott és hálás. Hálás mindenkinek, aki hitt bennem, és hálás magamnak is, hogy a nehezebb pillanatokban sem adtam fel. Azóta már tudom, hogy a könyv nem azon a napon született meg, amikor kinyomtatták. Sokkal korábban. Minden egyes kételyben. Minden átírt oldalon. Minden álmatlan éjszakában. Minden apró lépésben, amikor úgy döntöttem, hogy másnap is folytatom.Ha valamit megtanultam ebből az útból, akkor az az, hogy az álmok ritkán valósulnak meg könnyen. De ettől lesznek igazán értékesek. Ez még csak a kezdet. Még rengeteg történet vár arra, hogy megszülessen. És én alig várom, hogy megírjam őket.