03:20

Hidegrázással és szorongással ébredek, úgy járja be testemet, mint az elektromosság.Minden hajnalban ez van!De ilyenkor még nagy nehezen sikerül vissza aludni.

Nehezen alszom el lefekvéskor, és nagyon nehezen szoktam ébredni reggel. Nagy szükségem van kávéra. A munkámra gondolok legtöbbször és múltbéli, vagy jövőbeni dolgokon rágódom.

07:00

Mosakodás után reggelizem,ha nem felejtek el enni…. és beveszem az első gyógyszeremet, egy hangulatstabilizálót. A 20-as éveim közepétől szedem, de van aki erre nem szed semmit. Én egy tökéletlenség elfogadásának élem meg az egészet. Segít rajtam, mert sokkal ritkábban van mániákus rohamom. Szuper képesség birtoklása volt a téveszmém gyakran, de azt is képzeltem, hogy követnek, vagy lefilmeznek. Nem aludtam és elköltöttem az összes pénzem emiatt.

A valóságba való visszatérés sokkal nehezebb, mint a mániákus roham: az őrület tudatosítása, a füstbe ment karrier és a kapcsolatok megszakadása mind a kudarc élményét erősítették bennem. Ezt követte a depresszió és megannyi öngyilkossági kísérlet.

Jelenleg szerencsére rendben vagyok.

07:30

Bölcsődébe menet a közösségi oldalakat böngészem, elég jól vagyok, hacsak nem aludtam rosszul. Szoktam az idegességtől és az adrenalintól dúdolgatni időnként. Folyamatosan próbálom legyűrni a negatív gondolatokat, mégis van, hogy beszabadulnak a fejembe, és az kibírhatatlan. Az agyam igen kellemetlen egy szerv időnként.

09:00

Végre haza érek….nagyon megterhelő néha elvinni a gyereket de ő tartja bennem a lelket a leginkább…az a mosoly mindennél többet ér!Ilyenkor álltam neki ledarálni a létező összes házimunkát ami elég fárasztó tud lenni. Most már apránként haladok vele.A terapeutám rá mutatott hogy alváshiánnyal nem kéne túlpörgetni magam. Őt havonta látogatom, aranyat ér. De persze nagyon drága is egyben.

11:30

Indulás a kicsiért. Féltem a bölcsődei nevelők reakcióitól, amikor először kellett nekik beszélnem a betegségemről,mivel meg kellett indokolnom miért nem értem oda időben befizetni a ..fogalmazzunk úgy hogy tandíjat. Igazából képtelen voltam kilépni a lakásból.Valószínűleg azért, mert amikor hallanak a bipoláris zavarról, általában valamiféle bűncselekményt gondolnak mögé. Ellenben a valóság az, hogy a legtöbb erőszakos jogsértést nem mentális betegek hajtják végre.

Szerencsére a bölcsődében megértőek.

13:30

Haza érve megpróbálom elaltatni a gyereket…általában nem sikerül!Ilyenkor játszunk,tanulunk valami újat…átismételjük az angol szavakat amiket idáig tanultak..és sok sok hasonló.

Mindez eltereli a figyelmem az érzelmeimről, hacsak nem vagyok egyedül. Akkor még az ágyból is kínszenvedés kikelnem. Sírok vagy alszom, ha tudok, kimenni az utcára vagy akár felöltözni azonban teljesen feleslegesnek tűnik.

14:30

Még nem ettem semmit….

18:00 – 23:00

Nagy nehezen tukmálok magamba valami kis kaját,majd vacsi után bedugom a gyereket a kádba.

Nem volt rossz a nap, de fáradt vagyok és a sírás kerülget. Ilyenkor hétvégén már öngyilkossági gondolataim támadnak, annyira levert vagyok.

A férjem és a fiaim szeretete segít átlendülni ezeken az időszakokon, és ez gyakran sikerül: kitalálom, hogy mit vásároljak holnapra vagy éppen egy ötletem támad hogy mit is kéne még megcsinálnom itthon…

23:00

Ekkor veszem be a második hangulatstabilizátoromat is.

Lefekszem….Az ágyban támad még pár gondolatom, de mivel nagyon nem érdekel már semmi , és végül nyugovóra térek.így nyomkodom kicsit még a telefont,forgolódom…pörög az agyam ezerrel mire sikerül elaludnom…és reggel minden kezdődik előröl.