Ameddig élsz, van esélyed is. De mindaddig, amíg búval baszottan mész az utcán, keseregsz a saját magad teremtette szarságaidon, felesleges volt megélned a napjaid. Mert pont Te vagy, aki a közepébe piszkít azzal, hogy semmibe veszed. Hitel, párkapcsolat, rossz idő, magyarázat hegyek, ha megkérdezik épp mi bajod. De kérdezd meg a hajléktalant, mit szólna a lakásodhoz, a gyermekét gyászolót, hogy örülne a kettes osztályzatnak, vagy a daganatos, ám küzdő beteget, hogy érzi magát, amikor hallja a világod végét! Épp ezért kapd össze magad, „kelj fel és járj”! Végre önmagadhoz méltón!