Annyira sokat kaptam Tőled mióta ismerlek. Ez a x év, mióta ismerlek téged, ismerjük egymást. És majd minden hónapban történt valami, ami nekem adott, ami engem emelt, ami engem szerelmessé tett. Amiért rajongani tudtam, amitől elalélhattam. Te jelented egy éve a legnagyobb bizsergést számomra, a legmagasabb fenteket és a legmélyebb lenteket is a lelkemnek. Te tanítod most a legtöbb újdonságot számomra, önmagammal kapcsolatban is. Új szintek nekem ezek a „Férfihoz fűződő megéléseimet” illetően. Voltak pillanatok, mikor messzire lökődtem Tőled, önmagamnak köszönhetően, mikor el akartalak felejteni, mikor ki akartalak törölni magamból és Te tudtodon kívül újra és újra visszahoztál… szinte a holtak sorából újra az élők közé. Volt, mikor érteni akartam még mindezt, hogy mi a fene ez, ami itt körülöttünk zajlik… ma már.. eljutottam odáig Veled kapcsolatban, hogy semmit nem akarok érteni. Csak érezni, hogy MENNYIRE NAGYON JÓ VELED. És hogy mennyire hálás vagyok azokért a kapcsolódásokért, amiket Veled élhetek meg. Mennyire nagyon szeretem a hangodat, ahogy beleszólsz a telefonba. Mennyire nagyon szeretem az illatodat, mikor megérezhetem, ahogy puszit adunk egymásnak. Mennyire nagyon vágyom érinteni Téged. Mennyire nagyon könnyedén megy számomra adni Neked. És hogy mennyire nagyon kíváncsi bírok lenni Rád. Néha elkapnak azok a percek, órák (mint most is), amiket Veled töltök itt magamban belül…. csak gondolok Rád. Igazából az van, hogyha akarnék se tudnék most máshogy tenni. Magamban belül Hozzád menekülök. Hozzád bújok. Mert olyan jó Veled. <3