Mit érne a világ játékossága, ha Vele nem tudnék játszani. Mit érne a világ elismerése, ha Ő nem ismerne el. Mit érne a világ kedvessége, ha Ő nem lenne kedves hozzám.
Így! Mindig is így képzeltem azt, hogy „AZ ÉLETET JÁTSZANI KELL!”. De hogyan? Ez sokáig bennem is kérdés volt. Most vagyok a legjobb játékos. Most azt élem meg, hogy jó játékos vagyok. Ő nagyon rám van hangolódva. Ő nagyon lát engem. Vele, külön kis országunk van, ahova jó belépnünk. Mindkettőnknek. Amit a saját vágyaink, „törvényeink”, elképzeléseink szerint vezetünk. Telis-tele rakjuk a vágyainkkal. Kimondjuk őlet, megéljük, beszélünk róluk… hosszan. Ha kell újra és újra elvarázsoljuk magunkat a saját belső megéléseinkkel… így téve magunk számára igazzá őket. ?
Tartalomhoz
