Olykor kegyetlenül elfáradunk.

Olyan lesz a lelkünk, mint egy üresre rámolt doboz. Nem látjuk a kiutat semmiből, kilátástalannak és céltalannak tűnik az élet.

Belefáradunk a mindennapokba, úgy éljük meg, mintha nem lenne ránk szüksége a világnak, azt érezzük, hogy egyedül vagyunk, társtalanok és magányosak. Előkúszik a sarokból a depresszió sötét árnya, észrevétlenül teríti ki ránk a szárnyait, és eljutunk oda, hogy semmi sem érdekel. Hogy a mindennapi létezés is egy teher a számunkra.

Szürkék lesznek a virágok, színét veszti a táj, és a lelkünk gyászba öltözik. Mindenki átélte ezt egyszer legalább az életében. És mindenki pontosan ilyen jól tudja azt is, hogy elmúlik.

Mert mindig van valaki, akinek fontosak vagyunk. Akinek szüksége van ránk. Aki számít arra, hogy te létezel.

Mindig van valahol egy virág, aminek olyan a színe, mint a lelkedé.

Tűzpiros vagy éppen búzavirágkék. És csak arra vár, hogy közel hajolj, megillatold csukott szemmel, és elképzelj egy hatalmas mezőt, telis tele ezzel a csodával.

Mindig van valahol egy pohár illatos vörösbor, amibe ha belekortyolsz, régi idők dércsípte szüretei jutnak róla eszedbe, a nagymamád ölelése, ahogy kitöltötte neked az első pohár mustot még langyosan a pohárba.

És létezik egy hely, ahová visszavárnak. Lesik a lépteidet, várják a hírt, hogy mikor érkezel. Mert téged nem helyettesíthet senki más. Csak te tudsz úgy nevetni, ölelni, mókázni vagy éppen meghallgatni másokat.

Mindig van egy zene, amit ha meghallasz, felhangosítod a rádiót és elfelejted, hogy nem érzed jól magad a bőrödben.

Mindig van kiút. Mindig van remény. Mindig van valaki, aki csak rád számíthat. Minden évben eljön a nyár, hogy kitárd a lelked a Nap felé, és átjárjon az élet örömmámora: ismét van esély egy új életre. Megismerni új embereket, elolvasni új könyveket, megismerni újabb titkokat, mindig van esély egy új boldogságra.

Még akkor is, ha most minden szürke, és nem hiszed el. Nem hiszed, hogy lesz ez máshogy is. De eljön. Csak higgy benne. Másképp nem megy. És annak, aki hisz, annak határtalanok a lehetőségei.

A világ nem szürke.

A világ színes. És csodaszép.

És csak rád vár, hogy szeresd benne magad, és szeresd azt, amiben élsz.