” Az életben soha ne kérdezd, hogy miért vagy ott, ahol, mert a saját lábadon mentél oda, ahol éppen állsz és a múltad által lettél az az ember, aki most vagy. Felnőttél… változtál… tanultál az élet szakadék menti girbegörbe útjain… És már nem tölt el haraggal a rossz, inkább csak bánt, és mindent jobbá akarsz tenni! Talán megtanultad a leckét! Talán megértetted, hogy szomorú lehetsz… de boldogtalan soha! Hisz… az élet múlandó! Miért ne élnéd le mosolygósan, életvidáman, boldogan? (…) A boldogság sem jön ugyan magától… azért is küzdeni kell… Magunkban… odabent… nagyon keményen! De elérhetjük! El kell, hogy érjük! Ez az élet értelme! És csakis addig van időnk boldognak lenni, amíg élünk… Egy perccel sem tovább! „

Ameddig élsz, van esélyed is. De mindaddig, amíg búval baszottan mész az utcán, keseregsz a saját magad teremtette szarságaidon, felesleges volt megélned a napjaid. Mert pont Te vagy, aki a közepébe piszkít azzal, hogy semmibe veszed. Hitel, párkapcsolat, rossz idő, magyarázat hegyek, ha megkérdezik épp mi bajod. De kérdezd meg a hajléktalant, mit szólna a lakásodhoz, a gyermekét gyászolót, hogy örülne a kettes osztályzatnak, vagy a daganatos, ám küzdő beteget, hogy érzi magát, amikor hallja a világod végét! Épp ezért kapd össze magad, „kelj fel és járj”! Végre önmagadhoz méltón!

„Ha még nem ismernél.Szeretem jól érezni magam a bőrömben, és nem érdekel hogy ez mennyire tetszik neked. Mint ahogyan az sem érdekel, hogy ismeretlenül, vagy felületesen ismerve mit gondolsz rólam.- Nem érdekel ha ráncaim vannak. Nem fogom eltüntetni őket! – Nem érdekel hogy ki vagy, honnan jöttél, ha számomra értéket jelentesz. Nem a pénzed az érték, hanem a személyed!- Ha egyszer átvertél, akkor már csak érdekesség vagy az életemben. Kíváncsivá teszel, hogy mikre vagy még képes!- Nem akarok harcolni veled! De ha sorozatban próbára teszed a türelmemet, egy idő után lemoslak!- Olyannak látlak, amilyennek szeretnéd hogy lássalak. Nem akarom hozzád kötni az életem, ezért nem érdekel a többi!- Nem közelítelek meg jobban mint szeretnéd, de azt sem szeretném hogy te közelebb lépj, mint engedem. – Tiszteletben tartalak, de elvárom hogy tiszteletben tarts!- Nem kompromisszum vagy az életemben. Vagy ott a helyed, vagy nem! – Ha nem reagálok le dolgokat, az annyit jelent, hogy már nem fontos. Teszel amit teszel. Ha rosszul döntöttél, nem hívom rá fel a figyelmedet. Majd máskor jobban döntesz.Szóval ha nem ismersz… ne fantáziálj! Az nem én vagyok!”

Lesznek percek az életben, amikor rádöbbensz, mennyit változtál te, és mennyit a világ egyetlen fájó pillanat alatt.Amikor már csendben vagy ott, ahol egykor még zokogva kértél, vagy emelt fejjel sétálsz el onnan, amit egykor a végállomásnak hittél.És igen, lesz, amikor nevetsz azon, amin korábban sírtál, és legyintesz azon, amit régen a világ végének éreztél. Mert eljön a perc, amikor megérted, az élet folyik tovább.És nem lesz mindig minden könnyű, és szép, de mindig van út! Van, amikor rögös, néha könnyebb, amikor azt hiszed lebegsz vagy épp belepusztulunk.De van. És míg út van, amíg járhatod, addig változás is van.Néha csodaszép, néha fáj, de erről szól az élet. Másként nem lehet.

Aztán egy nap elfáradsz….Belefáradsz abba, hogy emberek után rohangálsz, folyton beleteszed a szíved, és tele találod sebekkel, hiszel a be nem tartott ígéretekben.Belefáradsz azokba, akik megígérik, hogy ott lesznek, de békén hagynak, hogy azokban bízol, akik elárulnak és mindig adsz második esélyt azoknak, akik csak bántanak.Belefáradsz abba, hogy mindig egyedül kell felkelned, hogy begyógyítsd a szíveden lévő hegeket, hogy újrakezd akkor is, amikor már nincs erőd.Belefáradtál a szenvedésbe, belefáradtál a hitbe, belefáradtál abba, hogy azt mondogasd, minden rendben van, még akkor is, ha benned minden összetörik és a szíved csendben megszakad.És amikor eléred a határt, megváltozol.Nem gonoszságért, nem azért mert önző vagy, hanem azért, hogy őrizd a szíved, hogy megpróbálj a felszínen maradni, hogy lélegzethez juss és újra kezd.Megváltozol mert harcos lettél, és rájöttél, hogy egyedül magadat kell megmentened.

Egy nő sem fog elhagyni, mert hibáztál. Nem, el fog hagyni, mert szokásoddá vetted ezt a hibát.Az igazság az, hogy inkább megoldja veled a dolgokat, minthogy új kapcsolatot kezdjen valaki mással, ezért marad, mert reméli, hogy megváltozol.Tudod, hogy szeret, azt hiszed, sosem hagy el, és jól érzi magát, amikor tiszteletlen vagy vele. Nos, egy nap majd elfárad és elmegy.A történet tanulsága csak azért, mert ott van, nem jelenti azt, hogy mindig ott lesz. Még a leghűségesebb nő is, aki azért küzd, hogy működjön egy kapcsolat, végül belefárad a rosszul bánásmódba.

Egy kezemen meg tudom számolni azokat az embereket, akikben megbízom. És itt nem olyan fajta bizalomról beszélek, amire akkor gondolok, ha azt mondom, hogy például “Bízom benne, hogy nem hazudsz nekem” vagy “Bízom benne, hogy nem lopod el a pénzem”. Én arról a bizalomról beszélek, amikor tudod, hogy valaki soha nem fog bántani, a körülményektől függetlenül. Vagy amikor tudod, hogy néhányan mindig melletted fognak állni, nem számít, milyen rosszra fordulnak a dolgok.