1. Fejezet:A lány, akit nem vártak.

Volt egyszer egy kislány, aki már az érkezésekor csendet hozott a házba. Nem az a meleg, puha csend volt, ami a szeretetből fakad, hanem az a hideg, szúrós fajta, ami a szavak hiányából nő ki.Nem siratta senki, amikor megszületett. Csak a szél fújt végig a kórház ablakán, mintha ő próbálta volna megdúdolni az első altatót neki.A lány hamar megtanulta, hogy a szeretet nem jár mindenkinek egyformán.Látta más gyerekek szemében a fényt, amit ő sosem kapott. Hallotta más anyák hangját, akik nevetve mondták: „Kincsem.”Az ő nevét csak ritkán ejtették ki, s ha mégis, nem volt benne melegség.És így nőtt fel a csendben. A ház falai között, ahol a szeretet helyett csak a kötelesség lakott.De valahol mélyen, a szíve legmélyén, egy apró láng mégis pislákolt — a remény, hogy egyszer valaki majd igazán ránéz, és azt mondja: „Te is megérdemled.”