Holnap nem élni fogok, hanem túlélni. És most ez a cél. Érzem, ahogy lassan sűrűsödik bennem valami. Nem hirtelen zuhanás, inkább egy nehéz lejtő,amin már nincs lendület, csak lefelé tartás. Ismerem ezt az érzést. Amikor minden kicsit tompább,amikor a gondolatok súlyosabbak,amikor már előre fáraszt a holnap. Ez depresszív időszaknak ígérkezik. Nem meglepetés, inkább felismerés. És talán ez az egyetlen kapaszkodó most:hogy tudom, mi történik. Holnap nem várok magamtól sokat. Nem leszek erős. Nem leszek hálás. Nem leszek „jól”. Csak itt leszek. Lélegzem. Megcsinálom a minimumot. És ez most elég kell legyen.