saját tapasztalat

Fáj az, ha úgy érezzük, gyerekként nem szerettek. Hogy amit szeretetnek hittünk, mostanra kiderül, elvárásokba csomagolt hamis szeretet volt. Jogos bennünk a düh, az elkeseredettség, a kiábrándultság, a harag. Bennem undor is volt, és van, amikor még bizony most is van. Amikor egy megalázó, lelkemet lecsupaszító helyzetre gondolok, amiben gyerekként benne voltam. Ez mind nehéz. Végigmenni ezeken az emlékeken, megeleveníteni. Benne lenni. Ott lenni a dühös gyermekkel és a sebzettel. Meghallani őket. Leguggolni hozzájuk, figyelni rájuk, a szemükbe nézni, és engedni, hogy beszéljenek. Elmondják neked, miért fáj az úgy, mi történik valójában bennük. Érezni őket. Megengedni a dühös gyermeknek benned, hogy itt, most dühös lehet. Jogos a dühe. Hisz nem hallották meg, nem figyeltek rá úgy, ahogy kellett volna. Az pedig dühössé tesz. Elmondani neki, hogy már nincs egyedül, itt vagy vele. Itt vagyok veled, figyelek rád, sajnálom, hogy ezt tették veled. Nem lett volna szabad bántani téged, de már itt vagyok, fontos vagy nekem, megvédelek! Majd odamenni a sebzett gyermekhez, megölelni őt, felemelni, az öledbe ültetni. Elmondani neki: Szeretlek téged! Ne haragudj, hogy elfordultam tőled, hogy nem vettelek észre. Most már nem fogok soha elmenni, itt leszek veled, nyugodj meg, minden rendben lesz. Nem a te feladatod, a felnőttek igényeit kielégítened. Nem lett volna szabad annyi felelősséget gyerekként rád raknia a szüleidnek. Nem a te hibád, amiért nem figyeltek rád, és nem foglalkoztak veled úgy, ahogy szeretted volna. Csodálatos kislány/kisfiú vagy! Megérdemelsz minden jóságot az életben! Majd én boldoggá teszlek téged. Az én feladatom, hogy gondoskodjak rólad. Figyeljem, mikor van szükséged rám, mikor vágysz közelségre. Én vagyok a felnőtt részed, velem biztonságban vagy, bátran lehetsz önmagad! <3