Azoknak, akik a magányosnak érzik magukat a tömegben.Azoknak, akikben vihar tombol, még akkor is, ha a tenger körülöttük nyugodt.Azoknak, akiknek az élet kihívásokkal teli, és a béke talán elérhetetlen.Azoknak, akik nem értik, hogyan lehet, hogy míg mások szárnyalnak, ő egy könnyed úton is elfárad.Tudd: Nem vagy egyedül! Ha mindig aggódsz, félsz, az élet küzdelem lehet.Azok, akik széllel szemben születtek sosem tudják majd meg, hogyan söpörjenek végig egy és ezer életen át, de ezt felismerni mindig hatalmas erő lesz. És nem, egyáltalán nem vagy egyedül. Ha gyakran kapod magad azon, hogy azon tűnődsz, hogyan lehet, hogy mások könnyedén veszik az életet, akkor is, ha nehéz idők járnak, hidd el, nincs Veled semmi baj. Megtanulni sodródni az árral és minden napot úgy viselni, ahogy jön, olyan irreálisnak tűnhet, mint megtanulni repülni. Pedig a repüléssel ellentétben ezt tényleg megtanulhatod. Hiszen tagadni azt ami fáj, amitől félsz, sokkal több energiát emészt fel, mint az, ha megérted, minden érzés az életed része. Benned van, de nem határozhat meg Téged. Minden érzés, így az aggódás és a félelem is azért van, hogy megvédjen, de soha nem akadályozhat meg abban, hogy elérd azt, amiről álmodsz, amiről biztosan érzed, Neked rendeltetett. Hiszen megérdemled végre legbelül a nyugodt életet azok után, hogy annyi vihart átvészeltél már. Ehhez pedig semmi mást nem kell tenned, mint megértened, hogy a hegyre mindig felmászunk, de sosem vesszük a vállunkra. Mert csak így élvezheted az utat, és ha ennyi lehet a miénk, már ez is gyönyörű.