(mese sorozat )
Egy este, amikor a Mézerdő fölött már lila fátyolba öltözött az ég, Plüss Maci és Tüneményes Maci a kedvenc tisztásukon üldögéltek. A fű lágyan ringott alattuk, a tücskök halkan muzsikáltak, és minden olyan békés volt, mintha az egész erdő mélyet lélegezne.
– Nézd csak, Plüss Maci! Hullócsillag! – mutatott fel Tüneményes Maci csillogó szemekkel. Plüss Maci odanézett, és épp akkor suhant át az égen egy fényes csík, mintha valaki aranyporral húzott volna hosszú vonalat az égre.
– Kívánj valamit! – súgta Plüss Maci.
Tüneményes Maci becsukta a szemét… de mielőtt kívánhatott volna, hirtelen egy puha puff hang hallatszott. Valami – vagy inkább valaki – a tisztás közepén jelent meg egy csillagporos felhőben. A felhő szétoszlott, és egy apró, fénylő alak lépett elő. Tündöklő csillagsapkát viselt, köpenye olyan volt, mint az éjszakai égbolt: tele apró, sziporkázó pontokkal.
– Szép estét, macik! Csillagmanó vagyok, a kívánságok őrzője!
Plüss Maci nagyot pislogott.Tüneményes Maci szája tátva maradt.– Tényleg létezel? – kérdezte halkan.
– Mindig ott vagyok a csillagok között – felelte a Manó. – Csak nem mindig láttok. Ma viszont hallottam, hogy valaki kívánni készül… és gondoltam, meglátogatlak titeket.
A Csillagmanó odalépett hozzájuk, és elővett a zsebéből két pici, ragyogó csillagdarabot.– Ezek a tiétek. Csillagfényből készültek, és megőrzik a legszebb érzést, amit ma éreztetek. Ha valaha szomorúak lesztek, csak fogjátok meg őket, és a szívetek emlékezni fog a boldogságra. Plüss Maci és Tüneményes Maci ámulva vették át az apró fénylő csillagokat. Melegek voltak, mintha a szeretet apró lángja pihent volna bennük.
– Na most kívánhattok is! – mondta a Manó, csillogó szemmel.
Tüneményes Maci lehunyta a szemét és így szólt:
– Azt kívánom, hogy Plüss Maci mindig biztonságban legyen mellettem.
Plüss Maci kicsit elpirult. Ő is lehunyta a szemét:
– Azt kívánom, hogy Tüneményes Maci soha ne érezze magát egyedül. Mert én mindig vele leszek.
A Csillagmanó elégedetten bólintott:– Gyönyörű kívánságok. A szeretetből kértetek – az mindig valóra válik.A manó lassan felemelkedett a levegőbe, körülötte csillagpor kavargott.
– Aludjatok jól, macik! A csillagok ma este rátok vigyáznak.
Egy utolsó pörgés… és puff!Visszatért az égbolt közé, egy új apró csillagként ragyogva tovább. Plüss Maci és Tüneményes Maci csendben nézték az eget.
– Ott van… látod? – mutatta Tüneményes Maci a legfényesebbre.
– A mi Csillagmanónk. – mosolygott Plüss Maci.
A két maci összebújt a csillagfényes takaró alatt, és Tüneményes Maci halkan suttogta:
– Soha nem engedlek el.
– Én sem téged.
válaszolta Plüss Maci.
Aznap este a Mézerdőben két maci szíve együtt dobogott, miközben a Csillagmanó ragyogva vigyázta álmukat.
