Reggel volt, vagy dél?Nem tudom.Felébredtem, de nem keltem fel. Feküdtem a hátamon, és csak néztem a plafont.A repedést a sarokban. A pókot, aki mindig ugyanott lóg. A foltot, amit már hónapokkal ezelőtt is észrevettem. Nem gondolkodtam.Nem álmodoztam.Nem sírtam el minden este.Csak feküdtem.Mint egy tárgy, amit valaki ottfelejtett egy szobában. Néha a testem jelez: meg kéne mozdulni, ki kéne menni, inni kéne valamit.De a fejem… az csak azt mondja:„Minek?” Eltelt így három óra.Vagy négy.Vagy több.A plafon ugyanaz maradt.Én is. Ez nem a semmittevés.Ez valami más.Ez a létezés legalja.Amikor nem csinálsz semmit, de mégis minden energiád elmegy. Megint csak bámultam a plafont órákig.És nem történt semmi. És ez a semmi…Ez már megszokott.