Az élet jobban fáj.Régen féltem a haláltól.A gondolattól, hogy egyszer vége lesz.Hogy sötét lesz, ismeretlen, hogy nem leszek többé. Mostanra ez megváltozott. Most inkább az élettől félek.A reggelektől. A napoktól. A végtelennek tűnő estektől.Az óráktól, amikor az emlékek ordítanak bennem.A halál már nem tűnik félelmetesnek.Nem tűnik szörnyűnek.A halálban van csend.Megnyugvás. Az élet viszont minden nap újra és újra felszakít.Minden reggel fel kell ébrednem egy világban, ahol te nem vagy.Minden nap úgy kell lélegeznem, hogy belül valami üresen kong. Nem vagyok bátor.Nem vagyok hős.Csak elfáradtam. És az a legkülönösebb, hogy ezt már nem tartom tragikusnak.Csak… tény.Ahogy az is, hogy már nem félek a haláltól.Mert az élet jobban fáj.