Egyszer valaki azt mondta, a csend megnyugtat.Azt mondta, csak le kell ülni vele, és figyelni.Nekem ez nem megy. A csend nem nyugtat.A csend üvölt. A csend nem halk. A csend nem semleges.A csend tele van kérdésekkel, amikre nincs válasz.Mi lett volna, ha…Napközben próbálok zajt csinálni: bekapcsolom a tévét, görgetek a telefonomon, kinyitok egy videót, elindítok egy zenét.De a csend nem kint van.A fejemben van.Ott ül valahol a tarkómban, és akkor is hallom, amikor minden más szól. Ez a csend más, mint az esti csönd.Ez olyan, mint amikor valaki épp meg akar szólalni, de visszanyeli a mondatot.Mint egy soha el nem küldött üzenet.Mint amikor elbúcsúztál, de nem úgy, ahogy kellett volna. A gondolataim hangosabbak lettek.A csend lett a társam.De nem a barátom.A csend mostanra hangosabb lett, mint valaha.