Hazudok.„Mi van veled mostanában?” – kérdezte nemrég egy régi ismerős. És én reflexből azt mondtam, hogy „jól vagyok, csak sok a munka.” Nem igaz. Nincs annyi munka. Nincs semmi. De ezt nem mondhatod. Mert ha kimondod, jön a tanács. A jótanács.„Menj sétálni!”„Szedd össze magad!”„Keress valami hobbit!”Vagy ami még rosszabb: „Ne rágódj semmin.” Mintha ez csak egy rossz nap lenne. Nem tudják, hogy ez már hónapok óta így van. Nem egy rossz nap, hanem ez lett az életem. Nem bírok emberek közé menni. Ha meg is hívnak valahová, vagy elutasítom, vagy elmegyek, de kívül maradok. Nevetek, de nem érzem.Válaszolok, de nem vagyok ott. Azt hiszik, zárkózott lettem. Pedig egyszerűen csak nincs már mit mondanom. Hazudok, mert könnyebb. Hazudok, mert őszintének lenni veszélyes. Hazudok, mert ha kimondanám, mi van velem, nem tudnának mit kezdeni vele. És őszintén…már én sem tudok mit kezdeni magammal.