Néha nem az a baj, hogy nincs kinek elmondanod,hanem az, hogy nem akarod. Fárasztó újra megfogalmazni. Még fárasztóbb hallgatni a válaszokat, amik nem segítenek.„Ne légy ilyen negatív.”„Gondolj a jó dolgokra.”„Majd elmúlik.”De nem múlik. És a jó dolgok is olyan messzinek tűnnek, mint egy másik élet.A depresszió alatt az ember társasága is nehéz tud lenni.Mert néha csak arra vágysz, hogy valaki ott legyen…… de ne kérdezzen. Ne beszéljen. Csak legyen.Ha van ilyen ember az életedben, ne engedd el.De ha nincs: az se tragédia.Mert akkor most te vagy a saját társad.És tudod mit?Egy rossz napra az is elég, ha csak magad mellé ülsz csendben,és nem bántod magad még jobban.Ez nem gyógyulás.Ez túlélés.És ma ez is valami.