Szerző: eishan

  • Mitől lesz?..…

    Mitől lesz boldog a Nő egy Férfi mellett?Akkor, ha szeretik. Egyszerűen hangzik, de valójában nagyon sokat takar. Mert JÓL kell szeretni.Igazság szerint minden nőben az a közös, hogy tudja magáról mennyit ér. Azt is, hogy csinos és okos, vagy sikeres. Azt is, hogy képes finom ebédet főzni, és tisztára pucolni a lakást. Tudja, hogy mikor van csinosan felöltözve, vagy mikor áll rajta tökéletesen egy ruha. Tudja, mert az ebédben benne van a szíve-lelke. Tudja, mert két órát töltött készülődéssel, hogy lenyűgözzön, de még annál is többet a megfelelő ruha, kiegészítő, smink megvásárlásával. Jár kozmetikushoz, fodrászhoz rendszeresen. Képes kiválasztani a hatékony tisztítószereket, megveszi a lakásba az illatosítót, de előtte végigszagolja az összeset, ami a férfinek is biztosan jó lesz. Tudja, mert mindent elintéz, háztartást vezet, egyengeti az életet több szinten is, arról nem is beszélve, hogy amit kitűzött maga elé célként, azután addig megy, amíg bele nem kopik a cipője sarka.Tud ő magáról mindent, csak jó neki hallani a férfitől. Ennyi csupán. Hogy JÓ NEKI.Nem kell a fizikához, a matematikához, vagy az asztrológiához fordulni ennek miértjéért, mert ez egy tény. Minden egyes nő, legyen az fekete vagy barna, esetleg szőke, melírozott vagy természetes, egyszerűen arra van bekódolva, hogy a szeretett férfi kedves szavaira elolvadjon, vagy legalábbis a kedve aznap ezermilliárdszor jobb legyen.Ezek a szavak a szívéig érnek, simogatják, babusgatják a lelkét, és arra késztetik, hogy még jobb legyen mindenben. Olyankor érzi, hogy a szeretett férfi figyel rá, ott van, jelen van, és értékeli mindenért.Atya ég- kérdezheti a férfi magában- csak néha meg kell dicsérni és ENNYI A TITOK?Igen! Nagyjából.Persze az sem hátrány, ha szívesen szeretkezik vele, kedvesen bánik vele és tetteivel elismeri a nőiességét, például nem engedi cipelni és ha úgy van, egy hónapban egyszer ő viszi neki ágyba a kávét. Vagy fél évente meglepi a kedvenc virágával, csak úgy, akkor is, ha nincs jeles alkalom. Apróságok ezek, de a Nőtől ezerszeresét kapja vissza a Férfi, ez már évezredek óta így működik. Sőt, milliószorosát.Ha jól van szeretve.

  • Egy nárcisztikis veszte…

    saját tapasztalat

    Egy nárcisztikussal megszakított kapcsolat után sokkal könnyebben tudok nemet mondani. Megedzett. Abban bőven volt tér arra, hogy gyakoroljam. Bár legtöbbször eredménytelenül, különböző szankciókkal, mégis az egymástól eltérő helyzetek más és más visszautasítást kértek tőlem. Voltak gyenge nemjeim, amiket kiröhögött a másik. Amiben megérezte a kiskaput, a határozatlanságomat, és szemrebbenés nélkül átfordította igenné. De voltak a vége felé már egészen erős nemjeim. Ott már vakarhatta a fejét, mert amik korábban működtek, például az előszeretettel használt érzelmi zsarolás, az már átlátszóvá és eredménytelenné vált. A nemet nem szeretik. Mi az, hogy visszautasítod őket? Mi az, hogy nem az van, amit ők szeretnének? Mi az, hogy ellenszegülsz? Az nekik nem biztonságos. Olyan, mintha rájuk mondanál nemet. Mintha a tekintélyüket vonnád kétségbe. Az a halál. Ha kiderül, hogy nem is szerethetőek. Ha nem is olyan királyak, mint ahogy azt mutatják a világnak. Szenvednek. De piszkosul. És résen kell lenni. Mert, ha kidobod az ajtón, be akar mászni az ablakon. Ha kidobod az ablakon, lyukat csinál a tetőn, hogy újra bejusson. Még élesebbé teszi a belső látásodat. Érzékenyebbé a kis szenzoraidat. Hamarabb kiszagolod a hazugságot. Hamarabb felismered, ha valahol megpróbálják elszívni az energiádat. Gyorsabban tudsz nemet mondani. És igent is. Arra, ami jól esik, amit önazonosnak érzel. Keményen megedz. Megremegtet benned mindent, de ennek köszönhetően olyan erős gyökereket vagy képes a földbe ereszteni, amit aztán jöhet bármekkora vihar, nem fog tudni megmozdítani. Vagy csak egy rövid ideig.

  • Csakis addig

    ” Az életben soha ne kérdezd, hogy miért vagy ott, ahol, mert a saját lábadon mentél oda, ahol éppen állsz és a múltad által lettél az az ember, aki most vagy. Felnőttél… változtál… tanultál az élet szakadék menti girbegörbe útjain… És már nem tölt el haraggal a rossz, inkább csak bánt, és mindent jobbá akarsz tenni! Talán megtanultad a leckét! Talán megértetted, hogy szomorú lehetsz… de boldogtalan soha! Hisz… az élet múlandó! Miért ne élnéd le mosolygósan, életvidáman, boldogan? (…) A boldogság sem jön ugyan magától… azért is küzdeni kell… Magunkban… odabent… nagyon keményen! De elérhetjük! El kell, hogy érjük! Ez az élet értelme! És csakis addig van időnk boldognak lenni, amíg élünk… Egy perccel sem tovább! „

  • Kellj fel

    Ameddig élsz, van esélyed is. De mindaddig, amíg búval baszottan mész az utcán, keseregsz a saját magad teremtette szarságaidon, felesleges volt megélned a napjaid. Mert pont Te vagy, aki a közepébe piszkít azzal, hogy semmibe veszed. Hitel, párkapcsolat, rossz idő, magyarázat hegyek, ha megkérdezik épp mi bajod. De kérdezd meg a hajléktalant, mit szólna a lakásodhoz, a gyermekét gyászolót, hogy örülne a kettes osztályzatnak, vagy a daganatos, ám küzdő beteget, hogy érzi magát, amikor hallja a világod végét! Épp ezért kapd össze magad, „kelj fel és járj”! Végre önmagadhoz méltón!

  • Ha még nem ismernél..

    „Ha még nem ismernél.Szeretem jól érezni magam a bőrömben, és nem érdekel hogy ez mennyire tetszik neked. Mint ahogyan az sem érdekel, hogy ismeretlenül, vagy felületesen ismerve mit gondolsz rólam.- Nem érdekel ha ráncaim vannak. Nem fogom eltüntetni őket! – Nem érdekel hogy ki vagy, honnan jöttél, ha számomra értéket jelentesz. Nem a pénzed az érték, hanem a személyed!- Ha egyszer átvertél, akkor már csak érdekesség vagy az életemben. Kíváncsivá teszel, hogy mikre vagy még képes!- Nem akarok harcolni veled! De ha sorozatban próbára teszed a türelmemet, egy idő után lemoslak!- Olyannak látlak, amilyennek szeretnéd hogy lássalak. Nem akarom hozzád kötni az életem, ezért nem érdekel a többi!- Nem közelítelek meg jobban mint szeretnéd, de azt sem szeretném hogy te közelebb lépj, mint engedem. – Tiszteletben tartalak, de elvárom hogy tiszteletben tarts!- Nem kompromisszum vagy az életemben. Vagy ott a helyed, vagy nem! – Ha nem reagálok le dolgokat, az annyit jelent, hogy már nem fontos. Teszel amit teszel. Ha rosszul döntöttél, nem hívom rá fel a figyelmedet. Majd máskor jobban döntesz.Szóval ha nem ismersz… ne fantáziálj! Az nem én vagyok!”

  • Lesznek percek

    Lesznek percek az életben, amikor rádöbbensz, mennyit változtál te, és mennyit a világ egyetlen fájó pillanat alatt.Amikor már csendben vagy ott, ahol egykor még zokogva kértél, vagy emelt fejjel sétálsz el onnan, amit egykor a végállomásnak hittél.És igen, lesz, amikor nevetsz azon, amin korábban sírtál, és legyintesz azon, amit régen a világ végének éreztél. Mert eljön a perc, amikor megérted, az élet folyik tovább.És nem lesz mindig minden könnyű, és szép, de mindig van út! Van, amikor rögös, néha könnyebb, amikor azt hiszed lebegsz vagy épp belepusztulunk.De van. És míg út van, amíg járhatod, addig változás is van.Néha csodaszép, néha fáj, de erről szól az élet. Másként nem lehet.

  • Aztán egy nap

    Aztán egy nap elfáradsz….Belefáradsz abba, hogy emberek után rohangálsz, folyton beleteszed a szíved, és tele találod sebekkel, hiszel a be nem tartott ígéretekben.Belefáradsz azokba, akik megígérik, hogy ott lesznek, de békén hagynak, hogy azokban bízol, akik elárulnak és mindig adsz második esélyt azoknak, akik csak bántanak.Belefáradsz abba, hogy mindig egyedül kell felkelned, hogy begyógyítsd a szíveden lévő hegeket, hogy újrakezd akkor is, amikor már nincs erőd.Belefáradtál a szenvedésbe, belefáradtál a hitbe, belefáradtál abba, hogy azt mondogasd, minden rendben van, még akkor is, ha benned minden összetörik és a szíved csendben megszakad.És amikor eléred a határt, megváltozol.Nem gonoszságért, nem azért mert önző vagy, hanem azért, hogy őrizd a szíved, hogy megpróbálj a felszínen maradni, hogy lélegzethez juss és újra kezd.Megváltozol mert harcos lettél, és rájöttél, hogy egyedül magadat kell megmentened.

  • Egy nő sem

    Egy nő sem fog elhagyni, mert hibáztál. Nem, el fog hagyni, mert szokásoddá vetted ezt a hibát.Az igazság az, hogy inkább megoldja veled a dolgokat, minthogy új kapcsolatot kezdjen valaki mással, ezért marad, mert reméli, hogy megváltozol.Tudod, hogy szeret, azt hiszed, sosem hagy el, és jól érzi magát, amikor tiszteletlen vagy vele. Nos, egy nap majd elfárad és elmegy.A történet tanulsága csak azért, mert ott van, nem jelenti azt, hogy mindig ott lesz. Még a leghűségesebb nő is, aki azért küzd, hogy működjön egy kapcsolat, végül belefárad a rosszul bánásmódba.

  • Egy kezemen

    Egy kezemen meg tudom számolni azokat az embereket, akikben megbízom. És itt nem olyan fajta bizalomról beszélek, amire akkor gondolok, ha azt mondom, hogy például “Bízom benne, hogy nem hazudsz nekem” vagy “Bízom benne, hogy nem lopod el a pénzem”. Én arról a bizalomról beszélek, amikor tudod, hogy valaki soha nem fog bántani, a körülményektől függetlenül. Vagy amikor tudod, hogy néhányan mindig melletted fognak állni, nem számít, milyen rosszra fordulnak a dolgok.

  • Kegyelem

    Megszámolni sem tudom, hány évig vártam a kegyelmet. Hány évig reménykedtem hiába. Hányszor vágytam arra, hogy az elkövető megkegyelmezzen nekem, és ne bántson, hiszen látja, hogy szörnyen szenvedek. Hány évig sóvárogtam arra, hogy valaki, bárki megkönyörüljön rajtam, és segítsen. Szabadítson. Mentsen meg. Szaladjon ide, vagy pottyanjon ide az égből és soha többé ne engedje, hogy bármi rossz történjen. Vagy legalább kérdezzen. Vagy legalább hallgasson meg. Vagy legalább figyeljen. Vagy legalább megértsen. Vagy legalább vegye észre a jelzéseimet. Számomra ez is kegyelem lett volna. Hányszor sóvárogtam arra, hogy valaki állítsa le, ami történik. Valaki avatkozzon közbe. Valakinek számítsak. Valaki kegyelmezzen.
    Nem történt meg, hiába vártam. Aki segíthetett volna nekem, nem tette.
    Nem jött a kegyelem.
    Annyira nem jött, hogy egyedül maradtam a kis poklomban. Megtanultam benne evickélni.
    Majd sok sok évvel később már nem bírtam egyedül ezt a terhet, és kimondtam, mi történt. Először csak két embernek. Majd többnek, olyanoknak, akire úgy éreztem, hogy muszáj tudniuk.
    És újra csak azt éreztem, hogy sóvárgom a kegyelmet. Sóvárgom, hogy megértsenek, hogy higgyenek, hogy mellém álljanak. Sóvárgom az együttérzést, az empátiát, a tapintatot. De a kegyelem ekkor sem érkezett. Legalábbis nem azoktól, akiktől nagy szükségem lett volna rá. Könyörtelen, tapintatlan faggatások, hitetlenkedés, közöny, kirekesztés, rengeteg stigma, lejáratás, hazugság, elfordulás, semmibe vétel, árulás és bosszú jött helyette. A legközelebbi családtagjaimtól.
    Az elkövetőmnek megkegyelmeztek azért, amit tett. Nekem nem kegyelmeztek azért, amiért ezt kimondtam.

    És bár ez az én történetem, lehetne bárkié. Rengeteg ilyen történetet ismertem meg az elmúlt években, és sajnos a gyerekkori abúzus témában ez a gyakori. Az áldozatoknak nagyon gyakran nincs kegyelem. Kegyelem az elkövetőknek van. És azoknak, akik megakadályozhatták volna, de nem tették. Akik segítettek az eltussolásban. Akik hallgatásra kényszerítették az áldozatokat. Akik az elkövető mellé álltak az áldozatok helyett. Akik nem akadályozták meg az abúzust, de megakadályozták, hogy kiderülhessen. Akik megfosztották az áldozatokat a segítségtől. Akik ezzel részt vettek az abúzusban. Akik tettestársak. Akik nélkül nem történhetett volna meg, hogy gyerekek éveken át bántva legyenek.

    Lehet, hogy sokan úgy gondolják, ez kisebb bűn, mint szexuálisan visszaélni egy gyerekkel. De ha valaki egy pillanatra is megpróbálna belehelyezkedni annak a gyereknek a helyzetébe, akivel ez történik, nagyon hamar rájönne, hogy ez nem így van. Hiszen aki látja, hogy mi történik, aki tud róla, de nem tesz ellene, aki segíti az elkövetőt, ő épp a kegyelemtől fosztja meg az áldozatot. A gyereket. A kiszolgáltatottat, az ártatlant. Engedi, hogy megtörténjen, ezzel még védtelenebbé teszi az amúgy is védtelen gyereket. Ennél nagyobb bűn pedig aligha létezik.
    A kegyelem szót szerettem egészen eddig a hétig. Már nem szeretem, mert végképp elvesztette jelentését.

    Mikor lesz kegyelem a legkiszolgáltatottabbaknak? A gyerekeknek? A bántalmazott gyerekeknek? A védtelen gyerekeknek?

    Sóvárognak rá, mint egy falat kenyérre. Szomjaznak rá. Mindennél jobban vágynak rá. Annyira szükségük van a kegyelemre, mint a vízre, vagy a levegőre. És vitathatatlanul megérdemlik.
    Nálunk pedig épp most lettek megfosztva tőle.